Déli part

Dominic & Lea

Imádom érezni a tenger sós, friss illatát, mert úgy érzem megtisztít minden gondomtól, idegességemtől és a homokos parton ülve, egy izgalmas könyvet olvasva, miközben a kellemes, langyos szellő ide-oda fújja hajamat, földöntúli nyugodtság költözik belém. Azonban, amint elhagyom a partot, vagy csak belegondolok, hogy újra be kell lépnem a zajos belvárosba, ahol mindenfelé vadászok és fertőzöttek fogócskáznak, nagyon rossz érzés fog el. Gyűlölök itt élni! Gyűlölöm, hogy az apámból is egy gyilkológép vállt. El kellene szakadnom innen, el is vágyok. Soha többet nem akarom betenni a lábam Malibuba. Los Angeles az otthonom, ott vannak a barátaim, a törzshelyeim, az emlékeim... ott nőttem fel. Kegyetlenség elszakítani tőle az akaratomon kívül, de aput nem érdekli. Soha nem érdekelte mit szeretnék.
Fél órája végeztem a főiskolán mára. Szerencsére csak délelőtt kellett ott lennem, de sajnos Hannah-nak még késő délutánig ott kell gubbasztani, ezért nem tudott velem jönni. Ha jött volna, valószínűleg már annak a csendes kis kávézónak a hátsó üvegasztalánál foglaltunk volna helyet és ücsörögtünk volna estig, de nélküle be nem teszem oda a lábam. így érkeztem meg a tengerpartra. Kicsit hűvös volt, ahhoz, hogy megmártózzam, de nem is az volt a cél. Jane Eyre történetét akartam végigolvasni nyugodtan, egy olyan partszakaszon, ahol egy árva lélek sem volt, szerencsére.
Egy pillanattal később körbenéztem egy férfi közeledő alakja azonnal megcáfolta az előbbi mondatom.