Erdő

Bármennyire is nem jön be nekem ez az egész meg kell játszanom magam helyzet mégis el kell lazulnom ahhoz, hogy észrevehetetlen maradjak. Mert azért nem lenne jó szembe találnom magam egy rakat mutánssal, akik már ujjal mutogatnak rám, hogy őt kell elkapni ő az, aki meg akar minket ölni. Hát nem tagadom, hogy ez a célom. Véghez kell vinnem, amit édesanyám elkezdett.. A halála napjáig küzdött azért, hogy ne vegyenek körül minket ilyen mutáns lények. Mégis ez a harc vette az életét, de legalább büszkén halt meg. Én is ugyan erre vágyom, hogy úgy haljak meg egyszer, hogy tudom mindent megtettem annak érdekében, hogy jobb legyen az életem és másoké is. A tekintetem egyfolytában a tömegen járt-kelt, de most már volt egy kifogásom, hogy miért. Ami természetesen nem igaz, de jobb, hogyha ő azt hiszi, hogy keresek valakit.. Már mióta anyám meghalt nem láttam.. Szóval igazából le is tehetek arról, hogy számon kérjem arról mi történt igazán.. Mert csak a bácsikám verzióját hallottam a dologról.. Ő meg hát elmondta az egészet a saját szemszögéből.. Aztán ki tudja, hogy mi az igazság.
– Nem, hiszem hogy ismered.. Nate a neve.. – Böktem ki a keresztnevét, de eszem ágában nem volt a teljes nevét elmondani.. Jobb, ha nem köthető hozzám.. Meg nem is akarom, hogy később miatta kérjen számon bárki is.
Néha-néha rápillantottam a mellettem már-már fekvő Clay-re, de azt is éreztem, hogy pár haverja minket bámul. Na, igen. Holnapra ebből, majd lesz az iskolában valami pletyka.. Az egyszer biztos. De azért remélem senki nem tudja, hogy ki vagyok.. Legalábbis nem kellene.. Mondjuk Clay tudja, de nem hiszem, hogy nagy dobra fogja verni ezt a beszélgetést.
Hirtelen furcsa lett az arckifejezése, de nem tudom, hogy ez mégis miből fakadt. Azt viszont már most eldöntöttem, hogy figyelni fogom bármi is legyen. Ha kell még közelebb megyek, hogy lássam mi történik. De azt hiszem innen mindenre pont rálátok. – Semmi gond, menj csak. – Mondtam egy barátságos mosoly kíséretében miközben a szememet már egy pillanatra sem vettem le róla.. Van egy furcsa érzésem vele kapcsolatban..

A kérdésemre több féle választ is lehet adni. De szerintem nincs olyan épeszű ember, aki erre komolyan tudna válaszolni vagy esetleg nem próbálná meg elviccelni a dolgokat. Én mindenesetre elég furcsán néznék az illetőre, aki ilyet kérdezne tőlem.
– Ó, szóval még a végén ha máskor nem is, de az elvonón találkozunk? – Kérdeztem nevetve. Természetesen nem terveztem, hogy alkoholhoz nyúlnék úgy egyáltalán.. Észnél kell lennem a nap minden egyes percében. Egy pillanatra sem pihenhetek meg igazán vagy lankadhat a figyelmem, hiszen még a végén úgy végezném, mint édesanyám. Mondjuk róla valamennyire híre ment, hogy vadász.. Legalábbis Ő tudta… Még mindig annyira hihetetlen számomra, hogy Ő is felelős a haláláért, de ez van. El kell fogadnom és kitartanom ameddig csak lehet. Mert nem hagyom, hogy még egy ilyen mutáns akár csak egy számomra idegent is bánthasson.
Részben azért is tagadom le, hogy ki vagyok és mi az igazi nevem, mert mindenki azt a lányt látja bennem még mindig, aki elvesztette az édesanyját és abban a pillanatban össze is tört. De már erősebb vagyok. Sokkal erősebb, hiszen találtam egy célt az életemnek. Egy célt amivel minden sokkal egyszerűbb lehet. Összeszedettebb vagyok. Jobban koncentrálok és néha már ijesztő, de olyan, mintha hátul is lenne a szemem. Elég sok mindent tanultam meg az utóbbi időben az apámtól. Ha ő erről nem is tud. Sokat segített nekem azzal, hogy voltak feljegyzései erről az egészről és hogy-hogyan lehet észrevenni a mutánsokat utána pedig feltűnés nélkül elintézni őket.
Természetesen ritka alkalom, amikor csak úgy végzünk velük. Legtöbbnyire kínozzuk őket és próbálunk rájönni a képességükre. Amint ez meg van már sokkal gyengébbek és könnyebben lehet kihúzni belőlük a mutáns barátaik nevét.
Kérdését először nem értettem meg, hogy miért teszi fel.. Na, persze. Most már kicsit feltűnően nézegetem a tömeget. Bár, ha valaki egy pillanatra néz csak rám nem hiszem, hogy feltűnne neki.
– Öhm.. Nem tudom.. Igazából nem beszéltünk meg semmit, csak reméltem, hogy eljön. – Hazudtam. Bár nem is volt akkora hazugság. Örültem volna, ha Ő benéz..

Lehet, hogy azzal keltek magamra nagyobb figyelmet, hogy nem is iszom és kicsit talán úgy is mozgok, mint aki ugrásra kész és hajlandó a legelső embert maga alá gyűrni.. Ha tudnák, hogy nem emberekről van szó, hanem mutánsokról.. Mennyivel egyszerűbb lenne.. De természetesen nem vállalhatom fel, hogy vadász vagyok.. Ez olyan dolog, amit jobb titokban tartanom. Nem igazán lenne túl jó vége annak, ha híre menne, hogy én mit is csinálok a „szabadidőmben”. Nem mintha bárkinek köze lenne hozzá, de akkor is.. Szeretném feltartani a látszatot.
– Ki tudja.. Az is lehet, hogy rákapnak annyira az ízére az egésznek, hogy soha többé nem tudják, majd letenni az alkoholt. Szerinted ki az, akire így első ránézésre azt mondanád, hogy meg van benne a hajlam arra, hogy alkoholista legyen? – Eléggé érdekes téma.. És megválaszolni majdnem, hogy lehetetlen. De, ha szereti a kihívásokat még meg is tudja indokolni, hogy miért pont azt választotta, akit.
Sport ösztöndíjas? A franc. Ki is ment a fejemből, hogy akkor kimondták az egész nevemet. Na, mindegy. Ezt már bebuktam..
– Ó, tényleg.. Igazából annyira izgatott lettem, hogy nem igazán tudtam azután már másra figyelni. A megfigyelőképességem elég alacsony.. – Hazudtam. Túlságosan is könnyen észreveszek dolgokat. Kivétel az, ami nem érdekel. Mint például egy öntelt focista. Vagyis én azt sosem értettem miért kell akkora dobra verni, ha valaki tud focizni. Tud és kész az egész nem több, mint egyszerű hobbi. Bár manapság ezekből az emberekből lesznek a legsikeresebb. Mert a foci soha nem megy ki a divatból.. Mindenesetre én várok erre a pillanatra. Kíváncsi lennék utána mihez kezdenének a focisták.
Észrevettem, hogy végig mér, de nem értettem pontosan mit is néz. Mert ez más volt.. Nem az a tipikus derítsük fel milyen csaj nézés.. Egyszerűen más.

Magam sem értem, hogy voltaképpen miért is jöttem ide hozzá, de mit veszíthetek? Nem fogom egy pillanatra se levenni a szemem a bulizó tömegről, hiszen mindig akadhat valami árulkodó jel. Természetesen nem hordhatom magamnál állandóan az íjam. Az a legkedvesebb fegyverem, de amikor álcázom magam és úgy szerzek magamnak áldozatokat be kell érnem pár késsel, amit a lehető legkevésbé feltűnő helyre rakom illetve, ahol senki nem keresné vagy gondolná, hogy van.
– Nem igazán. – Ráztam meg a fejemet. Nem vagyok olyan ember, aki pár év múlva valami csoportterápián fog ücsörögni, mert alkoholistává vált és egyszerűen képtelen letenni a kezéből a sört vagy legyen szó bármiről. Az viszont már igen beteges, amikor bármit megvesz, ami olcsó. Na.. Igen az márt eléggé vészes alkoholizmus.
Nem akartam felülni mellé nehogy elbízza magát. De igaza volt onnan tökéletesen beláthatom a tömeget és minden furcsaságot is. Nem is kellett több hamar felpattantam mellé, de nem túl közel.. Semmi kedvem idegenek közelébe férkőzni. Legalábbis nem túl közel.
Eszem ágában nem volt megmondani az igazi nevem.. Végül is ez is az, de ezt ritkán használom.. Meg csak kevés ismerősöm tudja, hogy ez is a nevem. Mosolyogva fogtam meg a kezét és bemutatkoztam.  
– Faith és igen oda járok. – Kettő közül kellett választanom. Ha azt mondom, hogy valaki meghívott akkor biztos rákérdez, hogy ki és miért nem iszom halálra magam vele vagy éppenséggel miért nem vagyok mellette. Mondjuk nem az ő dolga lenne.. De akkor is. Ezt jobb így lerendezni.

Ez az egész népség szinte visszataszító. Azon sem csodálkoznék már, hogy annyiszor itták magukat totál részegre, hogy egy pirinyó agysejtjük sem maradt. De számukra ez jelenti azt, hogy tartoznak valahová, hogy számba veszik őket. Miért nem lehet az olyan embereket is észrevenni, akik ezektől távol tartózkodnak? Sokkal értelmesebbek az már egyszer biztos. Mondjuk ebben a korban még kétlem, hogy értékelnék, ha valaki képes arra, hogy használja az agyát. Sajnos az értelmiség értékelésének átlagkora egyre inkább csökken. Már, ha azt vesszük, hogy akár egy 12 éves lányt is találhatunk az árokban részegen fekve, mert ez a felnőtté válás első jele. Szerintem szánalmas, de senki nem kérdezte a véleményemet.  
Oké, én sem voltam az a totális mintakép, de akkor is.. Egyszerűen visszataszító, hogy mire képesek az emberek. Néha már azon is elgondolkozom, hogy nem csak ilyen mutánsokra kellene vadásznom, hanem néhány idiótára is. De azért meg lecsuknának.. Ezt pedig elintézik a drága tudósok , akik ezt az egészet a világra szabadították. Sokszor elgondolkoztam azon, hogy vajon én is ilyen lennék, ha ittam volna a vízből? Vagy meghaltam volna, mert a szervezetem nem bírta volna befogadni?
Igazából ezen felesleges is gondolkoznom. Hiszen arra használják ezeket a plusz képességeket, hogy ártsanak másoknak. Legalábbis a többség. Vagy valamilyen előnyhöz juttassák magukat. Ettől felfordul a gyomrom, de leginkább attól, hogy nem lehet ránézésre felismerni őket.. A képességükért cserébe megérdemeltek volna valami külső torzulást. Könnyen álcázzák magukat, ha akarják semmi ismertetőjele nincs ennek az egésznek és ez roppantul idegesítő. Nem vagyok féltékeny egyszerűen csak ez a véleményem az egészről.. Valamit valamiért.
Intett nekem a srác én pedig egy darabig még ugyan ott ácsorogtam, majd nagyot sóhajtva megindultam felé kezemben a már-már meleg sörrel. Egy kortyot sem ittam. Nem is vagyok annyira sör rajongó, meg józannak kell maradnom.  – Öhm, helló. – Köszöntem, mikor odaértem mellé.

 Az édesanyám halála óta iszonyatos düh lakozott bennem. Engedtem, hogy irányítson egy pillanatra sem gondolkoztam, amikor kiderítettem, hogy az a valaki is olyan.. Amilyen. Most már legalább elmondhatom, hogy egy kicsit talán hasonlítok rá. Próbálok a nyomdokaiba lépni. Olyan akarok lenni, mint Ő. Bátor és erős, aki mindenre képes azért, hogy elérje a célját.
Már egy ideje nem volt alkalmam egy eroxer-t sem felfedezni. De türelmesnek kell lennem. Ez is a része a munkánknak. Apám ahelyett, hogy tovább űzné ezeket a szörnyetegeket feladott az egész vadászattal. Úgy gondolja ez a legjobb megoldás. Nevetséges.. Meg kell bosszulnom édesanyám halálát. Ezt pedig azzal fogom elérni, hogy minél több ilyen mutánst ölök meg.
Most egy bulit szemeltem ki magamnak, ahol pár részeg alak talán felfedheti a valós önmagát és amikor másnap erről bárki kérdezgetné, csak annyit mondana „Te többet ihattál, mint én.” Aztán jót nevetnének az egészen. Természetesen csak akkor, ha nem vadász az illető. Hiszen egy vadász nem ad esélyt arra, hogy még megéld a reggelt. Rögtön helyben elintéz. Így fogok én is cselekedni, ha megtalálom az áldozatomat. Amíg erre várok, addig pedig jól érzem magam. Természetesen a körülményekhez képest.. Nem szeretném magam leinni, hogy azt se tudjam hol vagyok. Soha nem voltam az a típus.
Éreztem, hogy valaki engem néz. Legalábbis olyan érzés volt bennem. Körbenéztem, miközben a kezemben lévő sörösüvegen doboltam az ujjaimmal. Így legalább nem néznek ki annyira a tömegből. Pár ember tekintetéből, már sikerült leszűrnöm, hogy nem értik miért vagyok még józan.
Aztán megláttam azt, aki engem figyel. Az egyik motorháztetőn ücsörgött. Remek.. Csak maradjunk ennyiben, hogy figyel.. Semmi kedvem most társalogni.