Nem jellemző...
~Sötét éjszaka. Véleményem szerint korán sem ideális a helyzet ennek a konkrét célpontnak a felkutatására, ám nem várhatok tovább. Minden nap, amit nyomozással töltök, egy újabb ártatlan helybéli életébe kerül, és egy újabb napot kell a környéken élőknek rettegésben tölteniük, az pedig nem állapot, hogy lassan már az utcára sem mernek kilépni saját szülőföldjükön. Meghallom a felém szélsebesen közelítő súlyos mancsokat, és mint a villám fordulok meg tengelyem körül. Fölösleges a csendre törekednem, hisz ellenségem úgyis tud az ittlétemről...~
Darien ekkor három pisztolylövéssel teríti le a felé vicsorogva rohanó, nagy testű kóbor kutyát.
~..arról nem is beszélve, hogy a küldetést nagyban megnehezíti, ha egy ilyen dög felfal éhen. Ez persze már a "falkavezér sem hagyhatja szó nélkül. A látómezőm peremén elhelyezkedő domb széléről megvetően néz le rám, miközben mellette, és mögöttem vagy két tucat hasonszőrű vadállat bukkan elő a fák rejtekéből.
Gúnyosan tapsolni kezd.
-Látom megtaláltál vadász! Ügyes! Nagyon ügyes! És mond, van abban a csúzliban elég golyó, hogy kijuss innen élve?
~A rohadék irányítani képes a hozzá hasonló bolhazsákokat. A szer után, ami képessé teszi őket az ilyesmikre a fajtáját Eroxereknek hívják, vagy mutánsoknak. Én csak célpontoknak nevezem őket.~
Válasz helyett Darien meghúzza a ravaszt, mire a másik férfi döbbent arcához tartozó homlokán megjelenik egy piros folt, ami szinte már indiai külsőt kölcsönöz neki. Mentális befolyása nélkül a kutyák immár úgy reagálnak a villámlóbotos ürgére, ahogy egy normális eb teszi: eliszkolnak amilyen messzire csak lehet.
-Bázis, itt Anders. Elkaptam még egyet, jöhetnek a takarítók.
~°~
Fedőnév: Darien Anders.
Születési név: Titkosítva.
Hely, idő: Titkosítva.
Szolgálati akta: Titkosítva.
Még a cég sem tud sokat Anders hadnagyról. Nyilvánvalóan a hadseregnél szolgált, mielőtt a magán szektorban kamatoztatta tovább a képességeit, ám arról, hogy mit csinált mielőtt hozzánk került, még alkoholos befolyásoltság alatt sem hajlandó beszélni. A magánnyomozóink sem jártak több sikerrel. Csupán azt sikerült biztosan kiderítenünk, hogy valóban az egyesült államok szülötte, s idősebb, mint két testvére, ám hogy ezek ketten az államokban tartózkodnak-e, vagy élnek-e még egyáltalán, arról nincs információnk, ahogy arról sem, hogy a szüleivel mi történt. Ha tartja is a kapcsolatot bárkivel, olyan óvatosan teszi, hogy a több hetes megfigyelés alatt egyszer sem szúrtuk ki.
A pszichológia elemzés után a szakértőnk egészen biztos benne, hogy a szülei még gyermekkorában elváltak, továbbá abban is, hogy édesapja nyomdokaiba lépett a férfi, mikor a hadsereghez csatlakozott. Azt is megírta a jelentésében, hogy szerinte erre a döntésre akkor határozta el magát az ifjú "Darien", mikor édesapja harc közben tűnt el, ám ez csak elmélet, tekintve, hogy az apáról semmit sem tudunk, még azt sem, hogy ismerte-e egyáltalán.
Bár nem tudjuk hol, de egyértelműen elvégezte a középiskolát, ennél tovább viszont szinte biztosan nem tanult a vele folytatott beszélgetések alapján, továbbá a máshonnan megszerzett szakértelmei is csaknem 10 éves katonai tapasztalatra utalnak. Mint már említettem, az erre vonatkozó feljegyzéseket titkosították, ám az egyik nyomozónk talált róla egy képet egyenruhában, amint épp az amerikai nagykövetség előtt áll őrt Afganisztánban. Ez még a pályája elején készült természetesen, és nem túl jó minőségű a fotó, de azért felismerhető.
Az orvosi kartonja is meggyőző. Csupán kétszer sérült meg, és mindkét esetben teljes felépülést sikerült elérnie. Egyszer a lábát törte el, ismeretlen körülmények közt, egyszer pedig meglőtték, a sebhely alapján egy nagyobb kaliberű lőfegyverrel.
Összességében úgy vélem, Darien Anders remek tagja lenne a csapatunknak, és ha ne adj isten valami probléma történne, rá számíthatnánk, hogy hatékonyan, és diszkréten kezelje a problémát.
~°~
Hartney; Kanada. 1800
Anders vadász hívására megérkezett a 3 főből álló takarítócsapat, kik arról gondoskodnak, hogy amikor a rendőrség valamivel később óhatatlanul is helyszínelni fog itt, arra a következtetésre jussanak majd, hogy csak egy egyszerű, unalmas tömeggyilkosság történt itt. Azért a holttestek láttán az egyik szakember nem tudja megállni, hogy ne füttyentsen egyet elismerően, mit Darien egyetlen arcizma sem honorál reakcióval.
-Nem semmi...de nyilak? Miért pont nyilak?
-Előbb készültek búvóhelyet váltani a tervezettnél, improvizálnom kellett.
A takarító megpöcköli az egyik holttest nyakából kiálló nyíl végén, aztán visszafordul Darien felé.
-Nem is tudtam, hogy ilyen jól lősz.
-Tévedsz. Meglepett, én pedig torkon döftem vele. A másikat az íjjal vertem agyon.
-Ó...akkor az olimpia álom marad egyenlőre igaz?
-...Rögtön jövök.
A jelentésbe végül nem kerül bele, de valamiért Darien számára gyanús volt ez az egész. Biztos, hogy jó helyen járt, ám a furcsaságok közül, amiket a helyiek jelentettek, semmit sem tapasztalt a háziaktól, még akkor sem vetették be a képességüket, mikor az életük múlt rajta. A ház mögött rövid sétát tesz, kezében tartva egy frissen kapott pisztolyt, és úgy követi a furcsa, rózsaszín színben pompázó fűszálakat, és bólogató virágokat, míg a birtokhoz tartózó kis erdőrész sűrűjében rá nem akad egy ketrecre. A lakatot óvatosan oldja ki, hogy láthassa mi van odabent, az ajtó feltárása után pedig úgy néz a bent kuporgó fiatal lányra, mintha láthatatlan lenne a számára. Szó nélkül fordul sarkon, és tér vissza az épületbe.
-A rendőrség hamarosan itt lesz. Szedjétek össze magatokat, és tűnjünk innen.
-Találtál valamit odakint?
-Negatív. És most tűnés.