Lillian Faith Evans ×

A személyiségem eléggé összetett. Vagy talán bonyolult ki, hogy nézi. Az emberek többségével kedves vagyok, hiszen így neveltek. Nem mondhatom magam gyávának, hiszen szeretem önmagamat kihívások elé állítani. Mindenbe bátran belevágok. Egyszerre vagyok határozott és határozatlan.  Ez természetesen az adott helyzettől függ. Na, meg persze attól, hogy milyen emberek vesznek engem körül.
A viselkedésem jó ideig olyan volt, mint egy átlagos tinédzseré. Szerelembe estem.. Fellázadtam a szülői akarat ellen.. Minden, ami egy átlagos tinédzser életét jellemzi.  Egészen addig a napig, míg édesanyám meg nem halt. Pontosabban meg nem ölték. Mindig ő volt az, aki az elvárásokat állított elém. Aminek próbáltam a magam módján megfelelni. De nem ez töltötte ki a mindennapjaimat azt hiszem azt mondanom sem kell.
Viszont a halála után elhatároztam ez másképpen lesz. Egyre kevesebb olyan helyzet adódott, amiben határozatlan lettem volna vagy bármiféle akadályba ütköztem volna.. Szinte könyörtelenné váltam. Most már egyáltalán nem érdekel senki és semmi. Az egyetlen célom, ami megmaradt az, hogy bosszút álljak az édesanyám halálán. Most már kezdem érteni, hogy miért ragaszkodtak annyira az íjászathoz. Viszont azt soha nem gondoltam volna, hogy szinte szemrebbenés nélkül képes leszek emberekre fogni. Sőt.. Olykor még meg is sebesíteni őket vagy éppenséggel megölni őket. Igen.. Öltem már embert.. Innen már nincs visszaút. Soha nem leszek a régi önmagam.. Aki kedves volt és törődött másokkal..  Engem miért érdekeljen mások élete vagy éppenséggel érzései? Amikor senki sem törődött azzal, hogy én min mentem keresztül édesanyám halála után.. De nem érdekel. Abban a pillanatban megölték a régi mosolygós önmagam és újjászülettem.. Magam mögött hagytam a gyerekes viselkedést, ami már amúgy sem illett a koromhoz. Itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépjek.

A természet – vagy inkább a szüleim génállománya nem tudom pontosan – barna hajjal és barna szemekkel áldott meg.  A bőröm szinte hófehér. De ezen meg sem kell lepődni, hiszen az egész családom olyan, mintha a Hófehérke klónjai lennének. Nem mondhatnám, hogy különösebben hasonlítok az édesanyámra vagy az apámra.. Hiszen mindegyiküktől örököltem valamit.

Nem fogok regényeket írni arról, hogy megszülettem. Hiszen felesleges. Megszülettem és kész. Emlékszem rá? Nem. Szóval nem tudnék pontos leírást alkotni erről a kis csodálatos eseményről. A szüleim természetesen megszámolhatatlan alkalommal mesélték el hogyan is születtem meg. Persze szinte soha nem értettek egyet.. Szóval maradjunk annyiban, hogy ezt a kis eseményt örök homály fedi.
A születésemet követő évekre is csak homályosan emlékszem. Pár részletre, de abból leszűrhettem, hogy boldog gyermekkorom volt. Nem panaszkodhatok a szüleim minden megadtak nekem, amire szükségem volt. De természetesen volt, amit ők is elleneztek és már csak azért is megtettem. Többször kiszöktem az éjszaka közepén.. De ki nem? Nem lehet mindig a szülőkre hallgatni és jó kislányként viselkedni.. Bár az emberek többsége úgy gondolta, hogy én soha nem lennék képes ilyesmire. Mintha két ember lakozna bennem. Könnyen váltottam a gyenge törékeny kis áldozatra.. A természetesen mindenben benne lévő bajkeverőről. Az alakításaim az évek során annyira jóvá fejlődtek, hogy már senki nem tudja megmondani mikor hazudok és mikor nem. Vagy éppenséggel mikor játszom meg magam.
Az egyetlen dolog, amiben hallgattam a szüleimre az még ez az egész előtt történt. Vagyis pont a kezdetekor. Azzal magyarázták, hogy miért ne mert az egyik ismerősük ezt mondta.. Aki tudós volt. Még, hogy bele is halhatok nevetséges.. De megtettem, amit kértek tőlem mert életemben először láttam a szemükben az igazi aggodalmat. A félelmet aziránt, hogy elveszíthetnek. Több nekem nem is kellett..
Édesanyám haláláig úgy-ahogy minden rendben volt. Szerelmes voltam.. Mondhatni boldog. Alig ismertem a srácot, de mégis beleszerettem. De sosem voltam az a típus, aki csodára vár, hogy történjen valami.. Nem, szeretem, ha én irányítom a sorsomat. Lehet, hogy túl gyorsan és hirtelen történik minden.. De legalább én döntöm el mikor. Nincs szükségem senkire, hogy megmondja, mit tegyek. Persze már csak azért is élveztem, hogy vele lehetek, mert ezzel idegesítettem a szüleimet. Hiába nem vagyok már gyerek ők még mindig úgy kezelnek. Viszont most már csak apa van.. Akivel anya halála egy kicsit talán közelebb hozott minket.. Mégis ugyanannyit távolodtunk is egymástól. Titkolózunk a másik előtt. Én nem árulom el neki, hogy nyomozok anyám halála ügyében.. Mert képtelen vagyok elhinni, hogy az, akit mindennél jobban szerettem képes lett volna végezni az anyámmal.. Csak úgy.. Hidegvérrel.
De közben érzem, hogy ő is titkol előlem valamit. Egyelőre még nem tudom, hogy mit, de idővel azt is kiderítem.. Viszont először az édesanyám halálának a részleteit kell kiderítenem a lehető leghamarabb.

Neved.: Heather
Korod?.: 17
Mióta vagy az frpg világában?.: 2 éve
Multik?.: Egyenlőre nincs.