Sikátorok

ϟ The Pulse bar ϟ

Csak sétáltam be a sikátor mélyére, majd amikor már elég bentre értem, megálltam és Simon felé fordultam. Sejtelmem sincs mi lehet az a fontos dolog, amit ennyire privát körülmények között kell elmondania. De amúgy ha nem régi haveromról lett volna, szó nem is érdekelne. Viszont őt nem sokszor láttam ilyen komolynak, csak amikor tényleg valami komoly dologról volt  szó.
- Nos? Mi lenne az a fontos dolog, amit nem lehet a bárban közölni? - kérdeztem tőle kérdő tekintettel. Ami után a családomat hozta szóba, nem teljesen értettem, hisz eleve arról is most szerzett tudomást, hogy nekem egyáltalán volt családom. Mit akarhat róluk mondani? Aztán azzal folytatta, hogy rákérdezett miként haltak meg... Ez volt az a pillanat, amikor az előbb megivott italok már hasztalanok voltak. Ekkor csak szomorúan a földre szegeztem tekintetem, majd újra előjött annak a napnak az emléke. Ezt követően újra Simon-ra néztem, arra gondoltam ezek szerint ő tudhat valami a aznap történtekről.
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? Talán tudsz valamit, amit én nem? - kérdeztem tőle komoly tekintettel izgatottan, hiszen én hiába kutattam heteken át. Eddig mindössze annyira sikerült rájönnöm, hogy a vízben volt valami. Sajnos ez pedig még közel sem elég, hogy megtudjam ki által került az oda. Egy hirtelen ötlet miatt azt is megfordult a fejemben, hogy talán neki is köze van ehhez. Mi másért bukkanna fel most azzal, hogy a családomról kérdezgessen? Ekkor újra nagy düh fogott el, amitől kezemet ökölbe szorítottam, ezzel kicsit enyhítve rajta. Közben hallani lehetett a közeli villanypóznákban lévő áram cikázását. Ha nem Simon-ról lett volna szó, talán már rég elvesztem a fejem. De most előbb meg akartam várni válaszát. Amit ő azzal folytatott, amit már én is tudtam. Azonban ez egészen más fénybe helyezte a dolgokat.
- Várjunk csak.. megváltoztunk? - kérdeztem tőle kihangsúlyozva a többesszámot. - Szóval te is ittál a szennyezett vízből? - kérdeztem tőle már teljesen lenyugodva, hiszen ezek szerint ő is az egyik áldozata, nem pedig tettese a dolognak.

előzmény: The Pulse Bar

Kikísértem Will-t a sikátorba, ügyelve arra, hogy ha megbotlik vagy megtántorodik, el tudjam kapni. Megfordult a fejemben, hogy talán nem ez a legmegfelelőbb pillanat elmondani neki mindent - már amennyit én is tudok - a vadászokról és a vírus dologról. Mégis mikor lenne a megfelelő, amikor a földön fekszik vérbe fagyva? Körülnéztem, hogy nem követett-e valaki, de nem. Maga a sikátor is üres volt, csak néhány patkány mozgolódott a távolban.
- Will, ez az egész dolog a családoddal... - kezdtem halkan, miután elértünk a sikátor feléhez. Nem tudtam, hogy tud-e egyáltalán arról mit terveznek velünk vagy sem. - ... te tudod mi történt? Hogy miért haltak meg? - arcomra aggodalom ült ki, jobbnak láttam felmérni a helyzetet, de a hangnememből sejthette, hogy nekem vannak információim. Olyan tények, amiket a többiek nem tudhatnak.
Egy öltönyös férfi haladt el a sikátor előtt, ideges pillantást vetettem rá, de szerencsére ránk sem bagózott. Újra régi barátom felé fordulok.
- Volt valami az ivóvízben, valami, amitől megváltoztunk. - beszédem halk, szinte már suttogok, mint aki attól tart valaki hallgatózik. De így is van. Valóban attól félek, hogy a vadászok most is itt vannak és figyelnek minket.

Sikátorok